Az a hölgy, aki negyven év jogosultsági időt szerzett öregségi nyugdíba mehet. A nők kedvezményes nyugdíjba vonulásának szabályairól a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 2011. január 1-jétől hatályos 18. § (2a)-(2d) bekezdései rendelkeznek.
Eszerint öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.
Az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a harminckét évet, olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a harminc évet.
A keresőtevékenységgel szerzett idő – ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt – egy évvel, minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken. Saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket kell tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 12. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek.
A fenti jogszabályi rendelkezések alapján tehát korhatárra tekintet nélkül öregségi nyugdíjat kaphat az a nő, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik és azon a napon, amelytől a nyugdíjat a részére megállapítják, biztosítási jogviszonyban nem áll.
Jogosultsági időként a törvény csak a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati időt engedi elismerni.
További feltétel, hogy a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony a 40 év jogosultsági időn belül elérje a 32 évet, olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a 30 évet. A jogosultsági idő kiszámítása során a figyelembe vehető keresőtevékenység idejének és a gyermekneveléssel töltött időnek együtt kell elérnie a 40 évet, és a 40 éven belül kiszámítják, hogy a keresőtevékenység ideje eléri-e a 32 évet.
Az előírt 32, illetve 30 év – ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt – egy évvel, minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken. Ez azt jelenti, hogy a 40 év jogosultsági időből legalább 32 évnek keresőtevékenységgel „fedett” időnek kell lennie, a gyermekneveléssel töltött idő pedig maximum 8 év lehet. Öt gyermek esetén a 40 év jogosultsági időből azonban már elég 31 év keresőtevékenység, a gyermekneveléssel megszerezhető idő pedig 9 évre emelkedik. Hat gyermek esetén 30 év keresőtevékenységnek kell meglennie és maximum 10 év gyermekneveléssel töltött idő szerezhető stb.
Saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket kell tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 12. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek, azaz családi pótlékra jogosultság szempontjából számításba kell venni.
A Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 12. §-a tartalmazza részletesen azoknak a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyokat, amelyek időtartama a jogosultsághoz beszámítható. A jogszabály megkülönbözteti az 1998. előtt és után fennállt jogviszonyokat.
Ez alapján keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyként kell figyelembe venni:
A) az 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-i) pontjában, valamint (2)-(3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban töltött időt, ideértve az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatást, az egyszerűsített foglalkoztatást és a Tbj. 1998. január 1-je és 1999. december 31-e között hatályos 7. § (2) bekezdése szerinti biztosítási időt is.
Loading ...
