A kettős adóztatást kizáró egyezmények alkalmazhatóságának feltétele, hogy az érintett magánszemély legalább egy államban illetőséggel bírjon, azaz a szóban forgó államok között érvényben lévő kettős adóztatást kizáró egyezmények szerint valamelyik államban adóztatható legyen. A kettős adóztatás elkerülésének kérdését a magyar állampolgárok szemszögéből vizsgálva azt láthatjuk, hogy az szja törvény szerint a belföldi illetőségű magánszemélyt teljes körű adókötelezettség terheli, azaz adókötelezettsége kiterjed valamennyi bevételére.
Az szja tv. 3.§. 2. pontja belföldi illetőségűnek tekinti
1.a magyar állampolgárokat kivéve azokat akik egyidejűleg más államnak is állampolgárai és belföldön nem rendelkeznek lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel. Az 1992. LXVI törvény5.§.
(2) A polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ, továbbá – a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével – az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy – amennyiben más lakása nincs – megszáll.
(3) A polgár tartózkodási helye: annak a lakásnak a címe, ahol – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik.
2. Azokat a természetes személyeket, akik a 2007.évi I. Törvény alapján a szabad mozgás és tartózkodás jogával élve az adott naptári évben ( a ki és beutazás napját is egész napnak tekintve) legalább 183 napig Magyarország területén tartózkodnak.
3. A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. Törvény hatálya alá tartozó letelepedett jogállású és hontalan személyeket.
4. Azokat az 1-3 pontba nem sorolható természetes személyeket,
- akik kizárólag belföldön rendelkeznek állandó lakóhellyel, az állandó lakóhely fogalma az Art. szerint az a lakóhely, ahol a magánszemély tartós ott-lakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik.
- akiknek létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkeznek állandó lakóhellyel. A létérdek központjának az az állam tekintendő, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik. A felsorolás nem jelent rangsort.
- akiknek szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel és létérdekei központja sem állapítható meg.
Ha az adott természetes személy az 1-4 pontban megfogalmazott feltételek valamelyikének megfelel belföldi illetőségűnek tekintendő. Kivéve az szja törvény 2.§ (5) bekezdése szerinti eseteket: “A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz. E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó.” Vagyis amennyiben egy adott állammal megkötött kettős adóztatást kizáró egyezmény az szja szabályozásától eltérő előírásokat tartalmaz, az adott esetre az az irányadó, azt kell alkalmazni.
Amennyiben egy hazánk leánya vagy fia nem csak a hazai, hanem valamely külföldi ország joga szerint is illetőséggel bír, akkor jutnak szerephez a kettős adóztatást kizáró egyezmények. Amelyek elnevezésükhöz híven arra hivatottak, hogy segítségükkel eldönthessük, mely ország jogosult jövedelmét adóztatni. Valamennyi egyezmény tartalmának részletezésre nincs mód, de általános eligazítást adhat az OECD Modellegyezmény,mely mintául szolgált az egyes megállapodásokhoz. A Modellegyezmény a következő szempontok alapján határozza meg az illetőséget: állandó lakóhely, létérdekek központja, szokásos tartózkodási hely, állampolgárság, illetékes hatóságok közötti egyeztető eljárás. Ez úgy értelmezendő, hogy a magánszemély abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik, ha mindkét államban vagy egyikben sem rendelkezik állandó lakóhellyel akkor az illetőséget a létérdekeinek központja alapján kell eldönteni. Ha ez sem határozható meg, akkor abban az államban kell illetőséggel bírónak tekinteni amelyben szokásos tartózkodási helye van. Ha egyik állam sincs vagy mindkét államban van szokásos tartózkodási helye akkor az állampolgárság alapján kell dönteni. Ha e szempont szerint sem lehet döntésre jutni, akkor kap szerepet az érintett államok hatóságainak egyeztető eljárása.
Loading ...
