Sikertelen európai vendégszereplés után (eddig tudomásunk szerint sehol nem vezették be) most a hazai közvéleményt riogatja a “hamburgeradó” réme. Az új tervezett közteher a magas zsír, cukor illetve só tartalmú egészségtelen élelmiszereket sújtaná. Jogszabály tervezet közforgalomban nem lévén csak találgatni lehet milyen technikával hová telepítenék az adófizetési kötelezettséget és az mely élelmiszerek fogyasztói árát növelné. A végeredmény azaz a fogyasztói ár növekedés szempontjából az valóban csak technikai kérdés lenne, hogy a gyártó vagy a kereskedő fizetési kötelezettségeként írnák elő az új adónemet mivel nem kétséges, hogy annak jelentős része a vásárlók pénztárcáját könnyítené. Az sem látszik könnyen megvalósíthatónak, hogy milyen objektív mérőszámok alapján, mely élelmiszereket sorolnának az adóztatandó kategóriába. Ha az esetleg hatályba lépő jogszabály az adóztatás okát az érintett élelmiszerek egészségtelen voltában jelölné, akár azzal is számolni kellene, hogy az érintett termékek gyártói termékeik „leminősítése” miatti káraikat minden bizonnyal megpróbálnák érvényesíteni. Ez esetben ugyanis nem „az egy szál cigaretta is árt” elve hanem inkább „az egy pohár vörös bor egészséges vagy legalábbis nem káros” elve látszik érvényesülni. Problémát jelenthet, hogy a fogyasztói ár növelő hatás révén a tervezett adó azokat a honfitársainkat hozná nehezebb helyzetbe, akik számára az eddig viszonylag olcsóbb, de az adóztatandó kategóriába sorolandó élelmiszerek jelentették az alap élelmezést. Az új adóval a jövedelmük magasabb százalékát lesznek kénytelenek élelmiszerekre fordítani, mert a nem adóztatandó, de már eddig is magasabb árfekvésű élelmiszereket változatlanul nem lesznek képesek megvásárolni. Vagy ha toka szalonna rajongók nem is igen akarják kedvencüket padlizsánra cserélni. Így a tervezett adó révén csak az érintettek pénztárcája lesz karcsúbb. Mindezek miatt erősen kétséges, hogy egy ilyen típusú adó akár népegészségügyi hatását tekintve akár bevételi oldalon elérné hívei által hangoztatott célját. Annak ellenére, hogy az egészségügy finanszírozásában biztosan helye lenne minden adóforintnak.






