Időközben, az érdekeltekkel folytatott egyeztetés lezárulta előtt megszületett és benyújtásra került a törvény javaslat T/581 sz. alatt. Nem hagyva kétséget sem a javaslat célja, sem a kormány eltökéltsége felől. Az előbbit a törvény javaslat indokolása fogalmazza meg egyértelműen: a költségvetési hiány csökkentése, a strukturális reformok finanszírozása, a pénzügyi rendszer feszültségeinek feloldása
A különadót 2010-ben szeptember 10-ig kell bevallani és ezzel egyidőben az első részletet megfizetni, a második részlet megfizetésének határideje december 10-e. Ebben az évben az adózás előtti eredmény terhére kell elszámolni.
Sajátosnak tűnik a 2011-re vonatkozó szabályozás, melyszerint a pénzügyi szervezeteket a törvényben meghatározott különadó alap után 200 milliárd forint különadó fizetési kötelezettség terheli, amelynek részletes feltételeit külön törvény határozza meg. 2012-re vonatkozóan a törvény javaslat nyitva hagyja a kérdést, külön törvényre bízva a részletes szabályok megalkotását.
***
A miniszterelnök által bejelentett 29 pontos intézkedési csomag egyik legjelentősebb eleme, bár még nem került nyilvánosságra az erre vonatkozó törvény tervezet,de néhány mondatnyi figyelmet mindenképpen megérdemel. Még akkor is, ha közvetlenül csak a pénzügyi vállalkozásokat érintené, de hatása, a megvalósítás módjától függően akár jelentősen is befolyásolhatja a többi vállalkozás életét is. Nemcsak azért mert egy 200 milliárdos tételről van szó, mely a pénzügyi szektor szereplőinek nyereségéhez viszonyítva igen jelentős, és az ország költségvetése szempontjából sem elhanyagolható nagyságrend. De azért is mert a jelzett összeg „begyűjtésének” célja a hitelezőink által „megkövetelt” 3,8%-os költségvetési hiány tartása mellett némi mozgásteret biztosítani azokra a változtatásokra, melyektől a gazdaság élénkítését várják. Ilyennek lehet gondolni például a társasági adó 10%-os mértékre való csökkentését. Ez, és az inkább hangulatjavítónak minősíthető un. bagatell adók eltörlése legalább 80 milliárd forinttal csökkentheti a költségvetés bevételeit. És máris ott vagyunk a bankadónál. Ha ugyanis az ebből tervezett bevételek nem vagy csak jelentősen csökkentett összegben realizálódnak, veszélybe kerülhet az említett adócsökkentések forrása. Elmaradhat a beígért teher könnyítés. Az talán még rosszabb változatnak tekinthető, ha a bankadóból várt forrás csökkenése ellenére, a költségvetési hiány növelése terhére valósulnának meg az elképzelt adócsökkentések. Ha sikerül lenyomni ezt a jókora gombócot a pénzügyi szektor torkán akkor meg az a kérdés milyen áron? Ha erőből, ennek a hitelezési hajlandóság láthatja kárát, ha valamely ellentételezéssel enyhítik az érintettek fájdalmait ( pl. a bedőlt devizahitel állománytól szabadítva meg a pénzintézeteket) a fájdalomcsillapító árát előbb utóbb valakinek meg kell fizetni. Mindkét eset magában hordozza annak lehetőségét, hogy az egyébként preferálni szándékozott kis és középvállalkozói réteg se ússza meg szárazon.
