A 2011. évi CXCIII. tv 162.§ (1) és (2) bekezdése nyomán módosultak 2012.02.01-től az áfa visszatérítés szabályai, némi bizonytalanságot okozva a rövidebb visszatérítési határidők alkalmazási feltételeit illetően. Az Art. 37.§ (4) és (4a) bekezdéseinek rendelkezései szerint: Az áfa visszaigénylést a bevallás beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 75 napon belül kell az adóhatóságnak kifizetnie. Ha a visszaigényelhető adó összege nem éri el az egy millió forintot 30 napon, ha az igénylés összege az egy millió forintot meghaladja 45 napon belül kell az adót visszatéríteni. Feltéve mindkét esetben, hogy az adózó az általános forgalmi adó áthárítására jogalapot teremtő minden ügylet – melynek teljesítését tanúsító számla (számlák) alapján az adólevonási jogát gyakorolja – számlá(k)ban feltüntetett ellenértékének adót is tartalmazó összegét a bevallás benyújtásának napjáig teljes mértékben megfizette vagy tartozása egészében más módon megszűnt. E feltétel fennállásáról az adózónak a bevallásban kell nyilatkoznia. Vagyis csak akkor alkalmazható a 30 illetve a 45 napos visszatérítési szabály, ha az adózó a visszaigénylés alapjául szolgáló valamennyi számlát a bevallás benyújtása napjáig teljes egészében kifizette és erről a bevallásban nyilatkozott. Ebből következően forrás hiány esetén az áfá-t nem tartalmazó számlák kiegyenlítése sorolható hátrébb illetve elvileg a teljes mértékben ki nem egyenlített számla kihagyható az adott bevallási időszak elszámolásából. Ez utóbbi megoldásnak csak akkor van értelme, ha ez kedvezőbb helyzetet teremt, mint a 75 napon belüli visszatérítés. Annak meghatározásában, hogy pontosan mi tekinthető teljes mértékben kiegyenlített számlának illetve mit jelent a tartozásnak más módon való teljes megszűnése a jogszabály meglehetősen szűkszavú. Csak annyit tisztáz, hogy az ellenértéket megfizetettnek kell tekinteni, amennyiben abból kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik a visszatartás. Nem tartalmaz rendelkezést a beszámítás, követelés mérséklés, tartozás átvállalás, engedményezés esetére. Ezért bár az áfa tv. 258.§. (1) 6. pontja szerint ellenérték bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést, érdemes óvatosan kezelni a beszámítással illetve követelés mérsékléssel való fizetés kérdését. Főként olyan megállapodás esetén melyben a felek a jövőben esedékes követelésüket kompenzálással vagy termékkel, szolgáltatással rendezik. Az óvatosság azért sem árt mert, ha ilyen esetben az adóhatóság az áfá-t igénylő adóalany nyilatkozata ellenére nem tekinti az adott számlát kiegyenlítettnek ez magán személy esetében 200.000.-Ft-ig, más adózó számára 500.000.-Ft-ig terjedő bírságot jelenthet.
Loading ...
