A közös hozzáadott értékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseit az Európai Unió Tanácsa 282/2011/EU végrehajtási rendelete tartalmazza. A végrehajtási rendelet 65. cikke szerint: Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. A rendeletet 2011. július 1-jétől teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Azaz hazai jogszabály módosítás nélkül is a fenti időponttól kezdődően érvényes a magyarországi adóalanyokra is. Kivéve a 3. cikk a) pontját, a 11. cikk (2) bekezdésének b) pontját, a 23. cikk (1) bekezdését és a 24. cikk (1) bekezdését ezeket 2013. január 1-jétől kell alkalmazni.
A 3. cikk b) pontját 2015. január 1-jétől, a 11. cikk (2) bekezdésének c) pontját pedig 2014. december 31- ig kell alkalmazni. A végrehajtási rendelet célja, hogy egyértelműen és egységesen határozzák meg, mikor lehet áfa-mentes számlát kiállítani a külföldre nyújtott szolgáltatásokról. Azonban ennek során olyan ellenőrzési és adminisztrációs kötelezettségekkel terhelte a szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat, melyek teljesítése nem látszik egyszerű feladatnak. Különösen annak fenyegetettségnek a terhe mellett, hogy az adóhatóság, ha úgy találja, az adóalany jogosulatlanul állított ki szolgáltatásáról áfa mentes számlát, a számla kiállítójától fogja követelni a fel nem számított forgalmi adó összegét. Kérdés mit tehetünk a fenyegető fizetési kötelezettség elkerülése érdekében?
Az első teendő a szolgáltatás igénybevevője adóalanyiságának megállapítása. Az igénybevevő jogállását a 2006/112/EK irányelv 9–13. cikke és 43. cikke alapján kell meghatározni. Akkor tekintheti a szolgáltatás nyújtója adóalanynak a szolgáltatása igénybevevőjét amennyiben az igénybevevő közölte vele az egyedi héa- azonosító számát, és a szolgáltatásnyújtó a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló, 2010. október 7-i 904/2010/EU tanácsi rendelet ( 1 ) 31. cikkével összhangban beszerzi az említett azonosító szám érvényességére, valamint az ahhoz kapcsolódó névre és címre vonatkozó megerősítést. Tekintettel a 282/2011/EU végrehajtási rendelet V. fejezet 4 szakasz 25. cikkére mely szerint a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályok alkalmazásához kizárólag az adóztatandó tényállás teljesítésének időpontjában fennálló körülményeket kell figyelembe venni, célszerű, mind az előzetes, mind a fenti időpontra vonatkozó információ eredményét reprodukálható módon megőrizni (kinyomtatni, elmenteni). Egy esetleges későbbi vitában bizonyíthatja az érintett megfelelő eljárását.
Más a helyzet, ha a megrendelő gazdasági letelepedettsége (lényegében a székhelye) Unión kívüli országban van. Ez esetben az előző megoldás nem alkalmazható, helyette a megrendelőtől kell kérni, küldjön saját adóhatóságától származó igazolást arról, hogy gazdasági tevékenységet folytat. Ha a szolgáltatás igénybevevőjének nincs ilyen igazolása az igénybevevőnek nincs ilyen igazolása, akkor is adóalanynak lehet tekinteni, ha a szolgáltatásnyújtó rendelkezik az igénybevevő héa-azonosító számával, vagy az igénybevevő letelepedése szerinti ország által az igénybevevőnek kiadott, a vállalkozások azonosítására használt hasonló számmal, vagy bármely más olyan igazolással, amely bizonyítja, hogy az igénybevevő adóalany, és ha a szolgáltatásnyújtó rendes kereskedelmi biztonsági eljárásokkal – mint például a személyazonosság vagy a fizetések ellenőrzésével kapcsolatos eljárásokkal – elvégzi az igénybevevő által megadott adatok pontosságának ésszerű szintű ellenőrzését. Ez esetben problémát jelenthet, mind az azonosító szám, mind az ellenőrzés megfelelő voltának kérdése. Itt is csak a gondos dokumentálás segíthet.
Aki azt hiszi, hogy ennyivel megússza az adóalanyiság vizsgálatát, az emberes tévedésben van. Ugyanis az sem elhanyagolható kérdés, hogy az egyébként adóalanynak tekinthető megrendelőnk valóban adóalanyként veszi-e igénybe szolgáltatásunkat. E kérdés vizsgálatát nagyban megkönnyítheti az általunk nyújtott szolgáltatás jellege és az alábbi szabályozás: A szolgáltatásnyújtó – kivéve, ha ennek ellenkezőjéről van tudomása, például a nyújtott szolgáltatások jellegét illetően – úgy tekintheti, hogy a szolgáltatásokat az igénybevevő gazdasági tevékenység céljából veszi igénybe, amennyiben az igénybevevő az érintett ügylet tekintetében közölte vele az egyedi héa-azonosító számát.
Fontos kérdés a szolgáltatás áfa mentessége szempontjából a szolgáltatás megrendelőjének gazdasági letelepedettsége. A kérdés eldönthetősége érdekében meghatározásra került a székhely, állandó telephely, a lakóhely és a szokásos tartózkodási hely fogalma és a szolgáltatást igénybevevő illetősége meghatározására vonatkozó szabályok. Rendező elv: ha az adóalany különböző országokban telepedett le, a szolgáltatásnyújtás abban az országban adóztatandó, ahol az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye van.
Mindazonáltal, ha a szolgáltatást az adóalany olyan állandó telephelyének nyújtják, amely a gazdasági tevékenységének székhelyétől eltérő helyen található, ez a szolgáltatásnyújtás a szolgáltatásban részesülő és azt a saját céljaira igénybe vevő állandó telephely helyén adóztatandó.
Amennyiben az adóalany nem rendelkezik gazdasági tevékenység szerinti székhellyel vagy állandó telephellyel, a szolgáltatás a lakóhelyén vagy a szokásos tartózkodási helyén adóztatandó.
Loading ...
